Térpszichológia

 

         A Tao szerint “minden él, mint a természet maga”, mert minden része a világot alkotó energiamezőnek. Minden mindennel                          kölcsönhatásban van, és ha elég éberek vagyunk, felfedezhetjük a környezetünkkel való kölcsönhatásokat.

         A Térpszichológia támpontokat ad ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk az éberségünket mindazokkal a folyamatokkal és dinamikákkal kapcsolatban,
amiket nap mint nap átélünk, és amiket gyakran nem veszünk észre, vagy nem tartjuk jelentősnek. Pedig vannak, és hatnak ránk.

         A Térpszichológia nem egy merev szabályrendszer. Pl. nem mondja meg, hogy mit tegyél valahová ahhoz, hogy legyen jó munkád,                párkapcsolatod, ha azt szeretnél. Hanem néhány analógiát tudva segít ráhangolódni önmagadra, hogy felismerd a valódi szándékaidat, az                           irányaidat, a kapcsolataid működését,  hogy mi működik és mi nem.

         A Térpszichológia segít az önfelfedezésben, és látni, hogy az “önmagad” is mennyire ismétlődően változó, ezért segít az ítéletekből,                             önítéletekből kiszabadulni. Hiszen ha minden folyamatos változásban van, akkor a (látszólag) állandó térben is kell lennie valami változónak,                                hogy lekövesse a mi változásainkat. Ha pedig hosszan  nincs változás, vajon nem az-e az oka annak, amire keressük a megoldást?

         A Térpszichológia több, mint 20 évvel ezelőtt állt össze egy önismereti módszerré bennem, amikor már évek óta megfigyeltem az ember                                és tér közötti összefüggéseket, és gyűjtöttem a tapasztalatokat, visszajelzéseket. Néhány évig a természetgyógyász képzés része volt, majd                                     hosszabb-rövidebb önismereti csoportokban tanítottam. Ez a tanítás már gyakorlatban tanítás volt, tehát tapasztalás, reflexiók és ön-reflexiók,                      amiket a zárt csoportokban  biztonságos volt megosztani egymással is. A tananyag önmagát formálta, együtt fejlődtünk vele mi is.

         Nem volt két egyforma csoport, mivel nem szabályokhoz igazítottunk képeket, látványterveket, reklámokat, filmrészleteket  és egyéb                             életszerű demonstratív anyagokat – hanem a résztvevők változásait követve, az ő kérdéseiken, felismeréseiken, és főleg a lényükön keresztül                  vizsgáltuk, éltük, tapasztaltuk meg az analógiák hatásait. Így sokkal jobban működött, mintha csak az agyunkkal tanultunk volna, és kivétel                                nélkül mindenki jól érzékelt a csoporton kívül is.

        Aki felfedezi a legmélyebb igazságait, az meglátja a jelenségek, megnyilvánulási formák problémáinak azonosságát is: hogy mindegy,                                    hogy milyen formátumban jelenik meg az energia, és az emberi problémák egyetemesek, azonosak, ha felismerjük bennük a mozgató energiát.                               Az energia bennünk, emberekben is ott van gondolatként, érzésként, késztetésként, szimpátiaként vagy ellenszenvként. Ráadásul mindannyian            folyamatosan változunk…

         A tanítás életre kelt, és így sokkal mélyebben hatott, mint a hagyományos tanításkor. A másik előnye ennek, hogy amikor a teljes lényünkkel          “tanulunk”, nem tudjuk kikerülni önmagunkat. Nem tudunk mindent és mindenki mást jól látni, csak magunkat nem. Ha látsz, akkor először magadon         keresztül látsz, máskülönben nem látnál, hanem csak másra vetítenél valamit, akár fantáziát is.

         A látástól rájövünk, hogy nincs olyan, hogy nekem nincs közöm valamihez, ami az életem része, és ha energiákban látjuk azokat, akkor magunkat is             épp olyan jól tudjuk “olvasni”, mint egy teret. Minden energia, mi is. Akkor az elől sem tudunk elzárkózni, elbújni, hogy mit hittünk másképp, ami nem az,            és ez nem mindig kellemes felismerés, viszont nagyon igaz. Igazzá tesz, ha ennyire bátrak tudunk lenni.

         A Térpszichológia nem terápia, sem pszichoterápia. Úgy hat a vele foglalkozóra, mint amikor a jógaórán az oktató kérdésére egy                                               felismerésünk születik, amitől átalakul a belső rendszerünk. Éveken át kerestem jobb nevet neki, eddig nem találtam. A lényege: felfedezni,  érzékelni                     az energiák áramlását,  és látni, hogy “minden egy” az ember és a környezete viszonylatában is.

           Huh, ez így elég bonyolultnak néz ki, pedig nem az. Térpszichológiaként meg egyszerű, érthető.

          A Térpszichológia a tudatosságot növeli nem akadémikus, sem ezoterikus módon – ahhoz semmi köze nincs. Energiák áramlása és reflexiója                    az ember és környezete között: a tények a tudatosság terében. Így annak remek eszköz és fejlődési lehetőség, akit érdekel az energiákkal való munka,              plusz valamilyen környezetben él, dolgozik, és szeretné ilyen módokon is felfedezni önmagát, mint tér-tudatosságot.

 

Térpszichológia csoportot indítok 2020-ban, részletek hamarosan. Lehet, hogy addigra más lesz a neve, és lehet, hogy megmarad.
Ha szeretnél majd róla hírt kapni, jelezd felém a Kapcsolat oldalon található elérhetőségeimen!

© 2019 | Kenéz Tünde | Minden jog fenntartva! | Szerzői jogok | ÁSzF és Adatvédelmi Nyilatkozat