Amikor változtatni szeretnénk valamin, netán magunkon, biztosan képbe kerül a tudatosság szó. Persze, ahány módszer, irányzat, ezt annyiféleképpen értelmezik. Ha mondjuk tudatos vásárló akarsz lenni, akkor elolvasod a termékek címkéit, bizonyos gyártókat preferálsz, keresed az általad egészségesnek tartott életmódod kiegészítőit. Itt bármit lehet tudatos jelzővel illetni, és az magában foglalja annak a témakörnek a kiemelt figyelését, egyben más dolgok elutasítását is.
Ha önmagunkon, az életünkön kezdünk el változtatni, és keressük hozzá a módszereket, nincsenek ilyen direkt utak. Lehet, hogy egy ideig az egyik módszerrel/tanítással/szellemi úttal remekül haladunk a céljaink felé, aztán észrevesszük, hogy már nem annyira, és jó lenne váltani. De merre? Hová?
Mert annyian beszélnek tudatosságról, talán inkább az a feltűnő, ahol nem, és belefuthatunk abba is, hogy nem tudunk azonosulni 1-1 gyakorlati értelmezésbe: van, hogy valami jól hangzik, csak nem ugyanaz történik élőben.
Van, hogy rátalálunk a (pillanatnyilag) nekünk megfelelőre, és annyira rátalálunk, hogy el is felejtjük a saját megfigyeléseinket.
Van, hogy egy az egyben megmondják nekünk, hogy hogyan éljünk, mikor mit tegyünk, és nekünk ez annyira otthonos, kellemes vagy kényelmes, hogy maradunk még akkor is, ha már a fejlődésünk a továbblépés lenne. Így valaki mást követünk a saját tudásunk helyett, és egyszercsak már az ő életét is éljük.
Mindenhol varázsszó a tudatosság.
A teljes tudatossághoz vannak hasznos kérdések, amiket érdemes feltenni csak magunkban:
– Mi történik itt most?
(túl azon, amit látok-hallok, és amit mondanak nekem)
– Mi ez?
(helyzet, történés, reakció, váratlan változás hirtelen)
– Mi történik bennem?
(gondolatok, érzetek, érzelmek, reakciók, vagyis hogyan vagyok ebben a szituációban)
– Hogy kerültem ebbe bele?
(hogyan kapcsolódom én ehhez, mi az én részem benne, mit nem vettem észre eddig)
– Mit tehetek itt?
(és akár azt is, hogy most kilépek ebből, elmegyek dolgavégezetlenül is)
A „tudatosság” autentikus jelentése, hogy a szituációkban és önmagunkban is mindenre figyelemmel vagyunk. Nem azon gondolkodunk, hogy mikor jutunk szóhoz, vagy biztos mit gondol a másik. Teljes jelenlétben éljük meg a helyzetet. Aztán néha észrevesszük, hogy mégis elvitt valami a teljes tudatosságból. Nincs ezzel semmi baj. Nem baj, ha nem vagyunk Buddhák. Lehetünk szimplán Emberek, welcome! Hogy ez így mekkora paradoxon… Szép, valódi megélése az ittlétünknek.
Isten hozott az Emberek között!
Haladunk tovább, végül úgyis találkozunk mindannyian. Már ott vagyunk, csak fel kell ismernünk, hogyan.