Sok írást láttam, hogy miben is vagyunk most, és mi ennek a világhelyzetnek a célja. Ami közös mindben, hogy már semmi nem lesz olyan, mint volt, hanem egy “új világ” kezdődött el. Meg hogy akkor majd valódi egységközösséget élünk.

 

Nézzünk a sok tényből néhányat, hogy mi történt eddig:

  • Előzetes bejelentés nélkül hirtelen leállt a világ.
  • Naponta újabb dolgok szűntek meg működni, létezni.
  • Emberek milliói veszítették el a bevételi forrásaikat.

  • Olyan járvány híreit kaptuk 0-24 órában, amire nincs gyógymód.

  • Az emberek nagyobb része bizonytalanságba került a közeljövőjét illetően is.
  • A személyes kapcsolattartás különleges indokokkal lehetséges.

  • Jött a maszk, később az arcpajzs.
  • Költözz online-ba, és maradj otthon!

Ezek történnek, tények. A szerdát se tagadjuk csütörtökön, szerdán meg pláne nem.

 

Tudom, azt tápláljuk energiával, amire figyelünk… a múlt héten is mondta valaki. Aki elindult a kocsijával, de visszafordították, és még meg is büntették egy elképesztő nagy összeggel. Ő az, akit nem engedtek be bevásárolni, mert nem vitt maszkot, és ott nem árultak. És hasonló történetei vannak, de őszerinte ne figyeljünk hírekre, tényekre, csak a jövőt építsük (csakis magunknak).

 

 A tudatosság és az evolúció

 

Már évek óta írták-mondták emberek, hogy nagy átalakulás előtt állunk, ami egy ugrásszerű emelkedés lesz a tudatosságban. A tudatosság a teljes valóságot jelenti. Túl azon, hogy én mit tudok, látok, gondolok. A teljes folyamat egyszerre érzékelése, mintegy mindenhonnan nézve a terepet, és nem csak azt belőle, ami beleillik a világképembe. Hanem mint a térképhez a magasból való terepfelmérés.

 

Ez az elme-ügy nagyon trükkös cucc…

 

Mert ha ez a szeparálós időszak tényleg a felemelkedést meg az új világot készíti elő (majd meglátjuk), akkor érdemes ezt is tudatossággal nézni:
–  Mi történik?
Nem csak azt látni, amit látni akarok.

 

Kérdem tisztelettel, ki teremtette ezt az egészet? Mármint amiket fentebb felsoroltam. Melyik tudatos teremtők oldották az akadályait, és vizualizálták, ismételgették, hogy ez legyen, ami mára lett?

 

Ha esetleg senki (és nem csak bátortalanok jelentkezni), akkor lehetséges-e, hogy van 1-2 dolog, amire mégsincs ráhatásunk? Sőt, lövésünk se, hogy hogyan keletkezett. Mondjuk ilyenek, mint ez a világ leállása. Vagy mint a hegyomlások, árvizek, vulkánok kitörése. Mondhatom én, hogy az Etnát is én működtetem, senki nem fogja elhinni. Ez a világ-leállás annyiban különbözik az Etna kitöréstől, hogy itt dominóként következtek be a változások, egyik a másikból.

 

Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy elhigyjük, Isten/magasabb erő/Létezés (hívd bárminek) képes bolygókat létrehozni, azokat szabályos pályán mozgásban tartani, emberi testeket kifejleszteni 2 sejtből, és hasonló furaságokat… és most itt van ez a leállás is.

 

Viszont ha tényleg az van, hogy magasabb tudatosságba emelkedünk, ergo túl az elmén, a teljességbe, akkor az Etna-ügynél kisebb füllentések is napvilágra jönnek. Mostanában egyre gyorsabban. Olyan ez, mintha az a magasabb erő azt mondta volna: eddig Activity-t játszottatok, mostantól meg nyíltan ki kell mondani. Szembenézni, felvállalni.

 

A szeparáció, a dualitás maga az elme:

Az ‘én-te’, a ‘mi-ők’ elválasztottsága, a szembenállás.
–  Ők tehetnek róla, megérdemlik, ha eddig nem gondoskodtak magukról.
–  Ők eddig se érdemelték meg, most is csak hasznot húznak.
–  Azok az emberek a spiritualitásba menekülnek.

Ez biztos? Tényleg mindent tudunk egymásról? Vagy a saját szemüvegünkön át így látjuk? Mi van akkor, ha mindenki pont ott van, ahol tud lenni? Ahogy az Élet Virágában is vannak szirmok és virágok közötti terek, és ez együtt alkotja a teljes képet.

Gondolatok, vélemények, ítéletek, címkék.

Az Élet Virágában hol itt, hol ott vagyunk mindannyian.

 

Nézzük, mit hozott el még ez a karantén időszak a fentieken kívül, ha tágabb perspektívából nézzük:

  • Kénytelenek vagyunk szembenézni a legteljesebb valóságunkkal: kikkel osztjuk meg az életünket; mivel töltjük az időnket; kikben bíztunk meg és kikben nem.
  • Milyen ötleteink, rejtett képességeink vannak, miből tudunk VALAMIT létrehozni, mivé tudunk válni, amit eddig nem tettünk meg.
  • Ha nem tudunk elmozdulni, mit tehetünk, hova fordulhatunk, mit kéne másképp látnunk.
  • Ha idegenkedtünk a technológiától, az online világtól, most mégis megpróbáltuk, és lám, megy is.
  • Olyan mennyiségben kapjuk az impulzust, hogy képesek lehetünk másokhoz fordulni, kezet, ötletet, ételt, akár megoldást is nyújtani “nem gondoskodtál magadról” hibáztatás nélkül. Vagyis kijönni a számolgatós fejünkből, és érezni, átérezni.
  • Megláthatjuk, hogy minden ember a maga útján tart, és egy olyan ponton, ahol mi nem. Attól, hogy valakinek most jobb,  nem felsőbbrendű. Ember mindenki.
  • Megláthatjuk, hogy az egység mindent és mindenkit magában foglal, nem csak a “mieinket”. A “mi egységünk vs. akik nem velünk vannak” ez a dualitást erősíti, elme.
  • Előtérbe kerülhetnek olyan értékek is, mint pl. figyelem, törődés, közösségi szemlélet, önellátó gazdálkodás.

 

Nem az vagy, akinek mások gondolnak, látnak, mondanak. 🙂
A teljesség vagy, aki azért jött ebbe a földi testbe, hogy ezt felismerje és élje.

 

Globálisan nézve az történik, amit az autentikus tanítások és természeti népek mondanak:
–  forduljunk egymás felé
–  alkossunk közösségeket
–  értékeljük egymást azért, aki ő
–  aki bajban van, nyújtsuk felé a kezünket
–  az egységben nincs “mi kontra mások”.

Kivétel ez alól, ha a közösségek harcban állnak, ha egymás életét, területét fenyegetik – ami jelenleg mifelénk nincs.

Látjuk valójában egymást? És magunkat? Vagy csak magunkat?

Milyen életet szeretnénk élni? Mit tudunk ezért tenni egyénileg?

Bár nagy kihívásokkal jött ez a karantén, az emberség-része határozottan tetszik.

 

 *

 Női kört indítok máj. 22-én, nézd meg itt

 

Archívum

© 2019 | Kenéz Tünde | Minden jog fenntartva! | Szerzői jogok | ÁSzF és Adatvédelmi Nyilatkozat