A vírus miatti leállás olyan dolgokat hozott előtérbe, mint például átnézni, átértékelni a dolgaimat, foglalkozni azzal, hogy hogyan is szeretnék élni, és mi az, ami valóban fontos nekem.

Az intenzív figyelemben feljöttek érvek, ellenérvek is, hogy mit miért ne tegyek, vagy miért ne tegyem másképp, mint eddig. Az első napok dermedt sokkja után egy önismereti folyamattá vált minden, mélységek és magasságok váltakozásává, csakhogy most a sajátélményen kívül nem volt más. Én lettem a figyelem és a figyelés tárgya is. Mondják, hogy egyedül el lehet így tévedni… de vajon tényleg el lehet? Léteznek-e tévedések, ha így címkézni akarnánk a kerülőutakat, ahol értékes tapasztalatokat lehet szerezni arról, hogy ezt/így máskor nem szeretném megélni…

“Az légy, aki vagy, gyere ki a dobozokból, amiket felépítettél, hogy ‘elég jó’ legyél” – mondja minden jóravaló tanítás. Akkor értsük ezt szó szerint, MINDEN dobozról. Beszéljünk a hétköznapi élet tudatosságáról, ami nem azt jelenti, hogy nincs dobozunk, hanem ahol még van, ott rálátunk.

A blogot ma elkezdem írni.